"...egy hely, ahol az álmok valóra válnak..."

A valóság és a képzelet határának elmosódása az egész történetet áthatja. Mert mi is történik itt valójában; képzeljük el, hogy a Darling-gyerekek az apai szigor elol egy éjszaka kilépnek hálószobájuk ablakán és átrepülve az éjszakai London fölött eljutnak a mesés kalandokat ígérõ Sohaországba, vagy egyszerûen egy a gyermekkortól búcsúzó kamaszlány képzelete szárnyalásának lehetünk tanúi, mikor ennek még - talán utoljára - semmi sem szabhat gátat. Mindkét felfogás nagyszerû szórakozást ígér a nézõknek, hisz a rendezõ-forgatókönyvíró, Hogan számára a mesélés épp olyan fontos, mint az a hatás, melyet a technikai megoldásokkal kíván elérni. Meglehetõsen éles a különbség a történet két helyszíne, a ködös, szürke London és a nyüzsgõ, szürreális dzsungelként ható Sohaország között. Hogan egyébként a film képi világának megteremtésekor saját fantáziáján és elképzelésén kívül igyekezett a lehetõ legteljesebb mértékben ragaszkodni az eredeti regényhez.
" Engem teljesen lenyugözött a könyv - mondja a
rendezõ-forgatókönyvíró -, s bár számtalan feldolgozását ismerem, tudomásom szerint a teljes történet eddig még nem került filmvászonra. Ez vezetett a film elkészítéséhez."
"Biztos vagyok benne, hogy maga a szerzõ, Barrie is egészen hasonló forgatókönyvet készített volna, mint P.J. Hogan - véli Jason Isaacs, akit Darling-papaként és Hook kapitányként is viszont láthatunk a filmben. - Bárhol akadtunk meg, az eredeti szöveghez nyúltunk vissza. A regény volt számunkra az a bizonyos kályha, amelytõl mindig újra és újra elindultunk."

Pán Péter szabad és mindent megtud tenni, amit csak akar. Repül, kardot forgat, kalózokkal harcol. Mindenre képes, amirõl egy igazi kisgyerek általában álmodozik. A filmben a szerepet Jeremy Sumpter alakítja.
"Pán Péter figuráját - kisfiúról lévén szó - általában hölgyekkel játszatták el. Én ezt mindenképp el szerettem volna kerülni - mondja a rendezõ. - Egy igazi, hús-vér srácot akartam, egy 12 éves Errol Flynnt kerestem. Nem volt könnyû feladat, ám amikor Jeremy besétált az ajtón tudtam, hogy megtaláltam az én Pán Péteremet."
"Üstökösként robbant be közénk - meséli nevetve a másik fõszereplõ, Jason Isaacs. - Istenbizony az volt a legnehezebb, hogy az ember megpróbáljon lépést tartani vele."
"Ez a kölyök tele van életerõvel, huncut pimaszsága és mindent elsöprõ természetessége nap mint nap ámulatba ejtett - vallja be Lucy Fisher producer. - Maga az elemi erõvel kitörõ ifjúság, engem majd' megevett a sárga irígység hacsak ránéztem."

Az alkotóknak a Wendy-t alakító fiatal színésznõ megtalálása jelentette a legnehezebb feladatot. Ausztráliában, Angliában és Amerikában is rendeztek meghallgatásokat, míg végül Rachel Hurd-Wood személyében meglelték az igazit. Az ifjú hölgy addig semmiféle filmes tapasztalattal nem rendelkezett, a mamája biztatására ment el a szereplõválogatásra. Személyisége azonban olyan átütõnek bizonyult, hogy a stábtagok mellette döntöttek, noha Wendy szerepe egy gyakorlott színész számára sem lett volna könnyû feladat. Kollégái segítségével gyorsan sikerült elsajátítania a színészet fortélyait. Saját bevallása szerint a legnagyobb megpróbáltatást a sírás eljátszása jelentette számára.
"Egyszer egy egész napon át sírós jelenetet vettünk föl. Másnap egy buta balesetben megsérültem, majdnem eltört a karom, s én mégcsak el sem pityeregtem magam, mert esküszöm, az elõzõ nap után egy darab könnyem sem maradt- állítja Rachel Hurd-Wood. - Egyébként Wendy szerintem igazán klassz csaj, ha kortársam lenne, egész biztos barátnok lennénk."

A film egyik kulcsmozzanata, az emberiség mítoszokra visszanyúló, õsi vágya; a repülés. Itt már komoly feladat hárult a színészekre, mozgáskoordinátorokra és kaszkadõrökre is.
"Gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás - ez a titok nyitja. Péter ugyebár teljesen egyenes testtel repül. Nekem kemény edzéssekkel meg kellett erõsítenem a hátizmaimat, hogy sokáig képes legyek ebben a testhelyzetben tartani magam" - avat be a muhelytitkokba a Pán Pétert alakító Jeremy Sumpter, aki valószínuleg a forgatás alatt több idõt töltött a levegõben, mint a földön.
A Conrad Palmisano vezette trénercsapat hónapokon át készítette föl a színészeket a repülésre. Az edzéseken a trambulinon keresztül a cirkuszi trapézon át a tûzoltó ponyváig sok mindent használtak, hogy a hitelesség érdekében a repülés élményét maguk is megtapasztalhassák a szereplõk.
A mozgáson vagy annak imitálásán kívül a megfelelõ háttér alkalmazása képes megjeleníteni a vásznon a repülést. Itt megint csak Farrar munkája kapott kiemelt szerepet, aki nagy szakértelemmel készített el a londoni háztetõktõl kezdve a felhõkön, planétákon át a sohaországi tájig mindent, ezzel is megkönnyítve operator kollégája feladatát.

"En garde!"

"Nagyon kedvelem a 30-as, 40-es évek Errol Flynn-filmjeit. Bevallom, az õ kardjelenetei lebegtek a szemem elõtt, s munkatársaimnak is Flynn vívótechnikáját állítottam példaképül egy-egy Hook, Pán Péter összecsapás felvételekor - mondja Hogan. - Nyugodtan állíthatom, hogy a kaszkadõrök vezetoje, Conrad Palmisano, Gary Worsfield vívómester és a harcmuvészetekben jártas tréner, Brad Allan mestermunkát végzett."
A párbaj jeleneteknél egyébként felélezett kardokat használtak a színészek, természetesen egymás testi épségét maximálisan szemelõtt tartva. A kardjelenetek Gary Worsfield vívómesternek köszönhetõen lettek lélegzet elállítóan izgalmasak, mert felkészítõ munkája eredményeként a színészek hihetetlenül gyors és nagyon közeli pengeváltásokat tudtak produkálni. Worsfield ugyanakkor sokat adott arra, hogy a kardozás szépsége is megjelenjen a vásznon. Minden mozdulatsort nagyon gondosan kidolgozott, amely persze a biztonság szempontjából is hasznosnak bizonyult