Egy évszázaddal ezelõtt

J. M. Barrie 1860-ban született egy Kirriemuir nevu, skót kisvárosban. Fiatalemberként Londonba költözött és írással kezdett foglalkozni. Hasonlóan a kor nagy íróihoz (Thomas Hardy, Rudyard Kipling, W. B. Yeats) o is csatlakozott a National Observer-hez. A siker nem váratott sokáig magára, hamarosan befutott író lett, és az elegáns Kensington Gardens mellett vett házat magának. Kutyasétáltatás közben ismerkedett meg a Davis-gyerekekkel, akiket szüleik halála után örökbe fogadott. Az az öt fivér ihlette a Pán Péter-történet megírására, melyet 1902-ben publikált elõször a The Little White Bird c. regényébe ágyazva. Barrie már neves szerzõnek számított, amikor 1904-ben bemutatták Londonban a Pán Pétert. Érdekesség, hogy egyáltalán nem gyerekdarabként állították színpadra, a fényes West End-i premieren a legelõkelõbb londoni közönség vett részt.
Barrie csak évekkel késobb, 1911-ben jelentette meg önálló regényként a szöveget Peter and Wendy címen, a színdarab végleges változatát pedig csak 1928-ban 24 évvel az õsbemutató után készítette el.
Látszik tehát, hogy a téma szinte egész élete során izgatta az írót, több évtized alatt számos szövegváltozatát készítette el. A változatok, vázlatok összegyûjtését és koncepciózus összerendezését Andrew Birkin végezte el. Az általa megjelentetett vaskos kötet a filmkészítõk számára is alapmûnek számított.

Néhány évvel a halála elõtt 1937-ben, Barrie a Pán Péter jogdíjából származó pénzt felajánlotta a londoni Great Ormond Street-i Kórháznak.
A fantáziaszülötte kisfiú tehát a szó legszorosabb értelmében azóta is segíti beteg gyerektársait.
A kórházat még az 1800-as évek derekán építtette Dr. Charles West kifejezetten gyermekek gyógykezelésére szánva. A kezdetben 10 ágyas intézmény a szomszédban lakó Dickens adományának köszönhetõen megvette a mellette lévõ ingatlant, így megduplázhatta férõhelyeinek számát. A jelenleg 350 beteg gyerek ellátását biztosító intézet a legjobban felszerelt, legtöbb specialistát fölvonultató gyermekkórház Angliában.
"A mese üzenete örök érvényû - mondja Kit Palmer, a kórház igazgatója. - Melyikünk nem fél a felnõtté válástól, ki ne tartana attól, hogy mit hoz számára a jövõ? Ez a történet minden nemzet és minden egyén számára képes adni valamit. Mi itt a kórházban régóta szerettük volna, hogy egyszer filmre vigyék a klasszikussá vált, eredeti mûvet. Most végre egy évszázaddal a regény keletkezése után ez megtörtént, s én remélem, még további 100 évig élvezhetjük Pán Péter meséjét a filmvásznon is."